Nyugdíjas napjaink

Mióta múlt szombaton megérkeztünk Zsuzsi nagyihoz és Giovanni papához, minden reggel 7kor kelünk, egy órát tai chizunk, fél órát zazent ülünk, délutánonként futunk egyet a tengerparti sétányon, olvasunk, naplót-blogot írunk, eközben Zoé egész nap játszik a nagyszüleivel, illetve jókat alszik. Este gyors vacsora, esti mese és megnézünk együtt egy jó filmet, kicsit beszélgetünk, újabb zazen, majd alvás, Zoé mélyen alszik, alig ébred, mindannyian frissen és üdén kelünk másnap. Ez volna a gondolataink szerint az ideális nap. De persze a napok nem így zajlanak. És azért mégis ideálisan telnek az olasz riviérán.

Van, hogy tudunk mártózni egyet az októberi tengerben, Zoé lábát is belelógatjuk, picit cirógat még a nap és a langyos tengeri szél. Nagyjából 4 nap alatt beállt az itteni, közös ritmusunk - Zsuzsiék segítségével mi is alhatunk jókat, nemcsak Zoika, ami különösen jól jött most, mert mindannyiunkon átfutott a még otthonról hozott betegség, fejfájással, orrdugulással, köhögéssel. De már az utolsókat rúgja, az alvás-gyömbér-propolisz-fokhagyma-forró-fürdő-tengeri levegő-napsütésnek hála, ennek a felbecsülhetetlen gyógykúrának nem tud nagyon ellenállni. És eközben Zoé tényleg nagyon sokat játszik, nagyon nagyon jól érzi itt magát. Van sok játszótér, óriási homokozó :) újabb és újabb lépcsők, amiket meg lehet hódítani, babakocsi és zsúrkocsi az erkélyen, amiket hosszú métereken át tud maga előtt tolni. Már egész jól ejti a "ciao ciao"-t is. Azért továbbra is a hintát emlegíti legtöbbet egy nap, utána sorban jön a: tészta, apa, cica, cici, sonka, autó, va-va (kutya), aha, ne.

la pasta

Zoé gyakorol

apa és lánya

a loanói keményfiúk

anya beborítva

Az első napok enyhe elveszettség-érzete, és az osztrák hegyek letisztultága után most egy másfajta kettős hangulat van rajtunk. Biztos, otthonos, belazult állapot és egyidejűleg kicsit irányt-vesztetten, fókuszálatlanul állomásozunk. A tengeren való átkelés előtt biztosan a madarak is megpihennek egy rövid ideig és erőt gyűjtenek. Talán ilyesmi ez nekünk. Próbáljuk erősíteni a szárnyainkat és élesíteni szemünket, finom étkekkel, immunerősítéssel, testmozgatással, elcsendesüléssel. Jövő hétfőig tervezünk itt maradni, kényeztetődni, utána Svájc felé vesszük az irányt. Addig is sokszor csak úgy lógatjuk a lábunkat az olaszosan zsibongós, illatos őszben, Zsuzsi odaadó nagymamai jelenlétével és Giovanni szenvedélyes, kulináris területen felülmúlhatatlan ajándékaival. Grazie mille nonna Suzanna e nonno Giovanni!

további fotók Zoéról itt