Úton-útfélen: Megint Longo "Mad"

(Rozi+Ádám) Úgy döntöttünk, hogy mielőtt megérkeznénk a Berthellot család farmjára, meglátogatjuk az 1973-ban elsőként alapított, legendás francia Longo Mai közösséget a Vaucluse-ben. Hétfő este (okt 16-a) értünk ide egy hosszú, de a végére csodaszép út után. A naplementében provence-i hangulatú falvakon kellett áthaladjunk, narancs-bordó-ibolyakék-türkiz ablakok és ajtók, meleg fényű kőházak, platánfasorok, juhnyájak, dombok, kőszirtek. Avignontól vagyunk 80 kilométerre Forcalquier és Limans között a hegyen kb. 100 ember társaságában.* A farm alapvetően három gyönyörű kő épületegyüttesből áll. A központi bázis, Grange Neuve neve vált ismertté. Az emberek ezekben a helyrehozott kőházakban, lakókocsikban és szalmaházakban laknak egy több mint 300 hektáros területen, eléggé szétszórtan. Rengeteg tevékenységet űznek itt: az alap a juhtartás és gyapjúkészítés (én ettől a műhelytől ámultam el legjobban, gyönyörű ruhák, kabátok, pulóverek, egyedi mintákkal, natúr színekben), van szemet igéző gyümölcsös, két hatalmas veteményes, állatok a húsfogyasztás fedezésére, asztalos és autószerelő műhely, gyógynövénylepárló, mini sajtüzem, pékség, sőt még egy 3000 kötetes képregény könyvtár is! A közösség részint piacolásból tartja fent magát, ahol a mindenféle késztermékeiket adják el, a nagyobb beruházásokra pedig a saját alapítványuktól kapnak támogatást.

Az egész terület összességében elég kaotikus benyomást kelt. Érzetre kicsit olyan mint egy hatalmas felnőtt játszótér, számunkra érthetetlen rend(etlenség)ben találhatók itt-ott szerszámok, eszközök, járművek, autótemető, istállóban lovak, raktárakban tök, zöldség, lekvárok, vetőmagok, és a munkafolyamatok sem tűnnek agyonszervezettnek. Az emberek projekt-szerűen foglalkoznak ezzel-azzal, van, hogy jól halad egy munkafolyamat, de előfordul az is, hogy a létszám-minimumot is nehezen tudják összehozni. Itt van éppen Ádám egy ismerőse, Paul, aki a Longok összekötője a Reclaim The Fieldsben, aki kb. 10 éve él a Longokkal, ő tartott nekünk egy bemutató túrát. Amellett, hogy segített kicsit bepillantani ebbe a mikrovilágba, jó érzés is volt, hogy van legalább egy ember, akinek tudjuk a nevét :) Mert furcsa, és kicsit nehéz így megérkezni valahová, egy erős közösségbe, kialakult csoportidentitással (ennek alapját főleg a társadalom-politikai aktivitásuk adja) – hárman nehezebb párbeszédbe elegyedni, stb. Így leginkább nézelődünk, ízlelgetjük az atmoszférát, és próbálunk nem ráfeszülni az idegenség-érzetünkre, hanem nyitottan itt lenni és annyit befogadni, ami jól esik. És gondolván, hogy a munkában való részvétellel a legegyszerűbb kapcsolatot teremteni, na meg mert ez van most fókuszban, Ádám elment kenyeret sütni az izraeli pékekkel...

A posztapokaliptikus hangulat hiába divat, mégis benne lenni elég érdekes. Valóban mintha kirándulást tennénk az összeomlás után, a túlélőkkel haverkodunk, van valami közös, de van valami nagyon más is. Ha sikerül beszélgetni emberekkel, kiderül, hogy mindenkinek tekervényes életútja van, utazók, gyaloglók, nomádok, kacifántos párkapcsolatok. Mint egy falucska, de mégsem az. Minden vasárnap össznépi gyűlésük van, amiről lemaradunk, így nem tudunk bemutatkozni egyszerre mindenkinek. Az info azért áramlik. Kb. második nap egy kislány este odahozta Zoé cumiját, amit útközben elveszítettünk. Nekünk meglepő volt, honnan tudta, hogy a miénk, hiszen van egy pár cumis kisbaba és mi még nem ismertuk a kislanyt.

Tegnap este a Radio Zinzine-ben (a saját rádiójuk, profi stúdió, elképesztő zenekönyvtár, internetes és rendes sugárzás is elég nagy távolságban) kérdeztek az otthoni helyzetről, mert az Archipel nevű újságjukban pont lejött egy cikk Magyarországról. Ha lesz ellenállás, szóljunk, és jönnek a traktorokkal...

Ma Christine mutatta meg a gyógynövényes boszorkánykonyhát, mesélt az ősanyákról Rozinak, akik az első hullámmal jöttek és akiktől ő is tanult.

Ma még piacra megyünk, aztán holnap reggel szedjük a sátorfát, és irány a vadnyugat.

*A Longo Mai közösségek történetéről lásd bővebben az Eszmélet 95. számában megjelent rövid szösszenetet Ádám jóvoltából.