Visszatekintés az elindulásra

Ma alszunk először a kisbuszban. Nagyon jól sikerült a „tuningolás”, meleg, kényelmes, lett, egy igazi mozgó otthon. Most, hogy nem csak utazunk, hanem alszunk is benne, most úgy érzem könnyebb búcsút venni a Villányi úti kis fészektől, ahonnan hónapokra, talán egy évre köszöntünk el hétfőn. Hétfő... hát igen, az elindulás nem ment olyan könnyen, pedig már hetekkel ezelőtt megkezdtük a készülődést. Ádám kilépése a Miniből, biztosítás, levelezés a franciákkal, búcsúbuli- Zoé első születésnapja, nekem félévhalasztás a doktorin, bepakolás, összecsomagolás, és leginkább a lakás összerendezése, hogy a kis Villányi új lakója minél hamarabb jól érezhesse majd ott magát. Olyan érzés volt ezt az egész műveletet lebonyolítani, mint amikor az ember felmos, és az utolsó szakaszon hátrafelé lépegetve gondosan eltörli az utolsó nyomokat is. Valahogy így lépegettünk ki szépen az otthonunkból, a mögöttünk álló felbolydult hetekből, az elmúlt egy évünkből. Lehet hogy múlt szombaton jó páran gondoltatok ránk, talán vasárnap még többen is, hogy merre gurulhatunk már a kis buszocskával... A kis busz még igencsak Budapesten parkolt, és utolsó körben még sikerült elhagynom az irataimat vasárnap. Ezeket kellett még begyűjteni hétfőn, de utána aztán nyakunkba szedtük a lábunkat, Micut, Zoikát, és uzsgyi Ausztria. Elindultunk a vándormadarakkal együtt, a rövidülő nappalok nyomában Nyugat felé. 

kipárnázott-alvás

 

az összes játék

anya unatkozik

alváshoz felkészülten