(Rozi) Csütörtök reggel szedtük a sátorfánkat Ausztriából. Egyikünk sem
érezte úgy, hogy több energiát szeretnénk fektetni a longo mai-osok
megismerésébe. Volt egy kis krumplicipelés, sok segítés a konyhában,
kevés beszélgetés, szitáló eső, és ahogy mi sem, Zoé sem érezte annyira
fergetegesen jól magát. Talán két hét alatt jobban belefolyhattunk volna
az életükbe, de most ennyire tellett. Útban Ádám mamájáékhoz megálltunk
egy napra Ljubljanában Anjánál, akit még az erasmusos évemről ismerek.
Kb. 4 éve láttam utoljára, azóta is ugyanolyan derűs leány - vagytok,
akik találkozhattatok is vele még egy régesrégi balkán beöltözős buliban
:) Erős kontraszt: hipermodern üvegpalotában lakik. Csevegés,
játszóterezés, Zoé tanul egy-két szlovén szót (valamiért imádom ezt a
nyelvet...), séta a belvárosban, egy könnyed nap.
Anjával |
No hay comentarios:
Publicar un comentario